2018. február 25., Géza napja
Legyen ez a kezdőlapom!  

Most akkor valós vagy valótlan dolgokkal foglalkozik a radiesztézia?

Joggal merülhet fel a fenti kérdés minden olyan emberben, ki egészséges kíváncsisággal fordul a világ dolgai felé, hogy mi is az igazság a radiesztéziával kapcsolatban. A különféle médiákban egyre-másra látni és hallani a különféle káros sugárzásokról (vízér, Hartmann, Curry, stb.), azok egészségkárosító hatásáról, valamint az azok ellen való védekezés lehetséges lehetőségeiről. A „tudomány” képviselői (kinek nem inge, ne vegye magára) pedig ezt mereven elutasítják mondván, hogy: e káros sugárzásoknak nincs semmiféle tudományos alapja, sem magyarázata, ergo nem léteznek! Vagy másképpen: e sugárzások nem léteznek, mert nem létezhetnek. Pont.

Nem ismerős egy kicsit ez a hozzáállás? Emlékezzünk csak Semmelweis Ignácra! Orvos létére évekre kiközösítette az akkori tudatlan orvostársadalom, mivel olyan dolgokról (baktérium) mert beszélni, mely az akkori technikai lehetőségek közepette nem volt látható. Mivel nem látható, így nincs is! Ugye ismerős az okfejtés! Soha nem kértek tőle hivatalosan bocsánatot tudatlanságukért. Vagy vegyük korunk ismert egyéniségét; Dr. Béres Józsefet! Azt hiszem nincs ember Magyarországon ki ne ismerné kálváriáját. Évtizedekig tartó igen kemény harcába került, amíg lehetővé vált számára a hivatalos megjelenés. Nem az elismerés, hanem csak a megjelenés lehetősége. „Természetesen” külföldön mindenütt megkapta a megfelelő elismerést! Emlékszem „ügyeire”, mivel annakidején a médiákban napi hír volt Béres József és termékei. Igen, ekkor még nem volt doktor! Kénytelen volt ledoktorálni, hogy ellenfelei elfogadják vitapartnernek. Tette ezt közel 60 évesen.

Nem gondolnám azt, hogy ezek egyedi esetek lennének mivel nap, mint nap találkozhatunk az ilyen, és ehhez hasonlókkal. De az érdekes az, hogy ez kiváltképpen Magyarországra igaz. Élénken emlékszem még arra, hogy az ún. csontkovácsok tevékenysége mekkora „tudományos” ellenállásba ütközött. Az orvostársadalom a médiákon keresztül szinte megfenyegetett mindenkit, ki a csontkovácsokhoz fordult bajával mondván: aki a csontkovácsok tevékenységét igénybe veszi, azokat nem fogadják a kórházak. Ugyanakkor ez idő tájt külföldön - és nem csak nyugaton -, (Ausztriában, az akkor még Csehszlovákiában, Lengyelországban, stb.), tananyagként oktatták az egyetemeken a csontkovácsok tudományát, Magyarországon pedig üldözték azt. És mindez, a XX. század második felében történt!
Tudom, hogy e felsorolt tevékenységek egyike sem kapcsolatos közvetlenül a radiesztéziával, de e témák történetéből már egészen jól megismerhető a „tudomány” hozzáállása a mindenkori általuk nem (el)ismert témákhoz.

Az alábbiakban megpróbálnám e témát a káros sugárzások területén „működő” radiesztézia oldaláról megközelíteni úgy, hogy az alábbi sorok kizárólagosan csak saját véleményem és tapasztalataim által közvetített meggyőződésemet közvetítik. Nem igazán foglalkoznék a káros sugárzások mibenlétének ismertetésével, mivel ezekről már nagyon könnyű szakirodalmat beszerezni. Szerintem a radiesztéziával kapcsolatos legnagyobb problémát az okozza, hogy tudomásom szerint nem létezik olyan mérőműszer, mely nagy biztonsággal azonosítani, és közvetlen módon hitelesen mérni tudná a káros föld-, és kozmikus sugárzásokat. Ezért e sugárzások érzékelésének és mérésének a legérzékenyebb „műszere”, az ember (radiesztéza) saját teste. E megállapításom után szinte azonnal „hallom” a „tudomány” képviselőinek felkiáltását: csupán az emberi érzésekre nem lehet tényeket alapozni! Valóban nem lehet? Akkor hogyan is vagyunk a szerelemmel? Vagy ennek beteljesedett változatával, a házassággal. Mérhetők e ezen érzések? Nem! Még is feltesszük rá egész életünket! Vagy talán nézzük meg, hogy hogyan is „működik” az „egyszerű” anyai szeretet! Útját tudja-e valami állni? Ugye, hogy nem! Mérhető? Nem! De esetleg foglalkozhatnánk a hittel is! Mivel mérhető valakinek a hite? E gondolatsort folytatva az ellentábor ezek után akár azt is kijelenthetné, hogy a vadászkutya semmiféleképpen nem alkalmas a vad követésére, mivel szaglásának jellemzői nem mérhetők. Még jó, hogy a vadászkutya erről mit sem tud és teszi a dolgát!

Mivel műszeresen nem mérhetők, így az ellentábor szerint nem is léteznek az egészséget károsító föld- és kozmikus eredetű sugárzások. Pedig megtapasztalás céljából mindössze csak az utcára kellene ezen embereknek kimenniük, ha süt a nyári nap! Azonnal megtapasztalnák, hogy létezik-e az egészségre káros kozmikus sugárzás vagy sem! Tudom, tudom, ez egy „olcsó” poén volt, de meg kell jegyezni, hogy hatásos és vitathatatlan. Viszont azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy e csillagnak (Nap) a hatása sem egyformán hat mindenkire. Van, aki pár percnél több időt nem képes eltölteni a tűző napon, viszont elég sokan vannak olyanok, kik szinte szerelmesei a napsütésnek és képesek hosszú órákat is eltölteni tűző napsütésben úgy, hogy láthatóan semmiféle egészségkárosodás sem éri őket. A példán okulva ne általánosítsunk tehát a tudományra hivatkozva, mert az ember – mint már említettem – nagyon érzékeny műszer, és úgy gondolom, hogy ebből tizenkettő nem egy tucat! De beszélhetnénk esetleg a hold sugárzásáról is, melynek káros sugárzása az erre érzékeny embereknél ugyan csak elég kellemetlen tüneteket okozhat.

Továbbá feltehetően a műszeresen nem megoldott mérések lekövethetetlen volta miatt valóban nagyon sok ál-radiesztéza bukkant fel, és „mért be” lakásokat. Nem látom annak az okát, hogy miért kell ezen kiváltképpen felháborodni. Ilyen időket élünk! Az adó és a keresetek viszonyának aránytalansága miatt mindenki megpróbál ügyeskedni. Tessék referenciát kérni! Az erőszakot elkövető nőgyógyászon, a sikkasztó ügyvéden, a pénzéhes sebészen (ki pénzért árulja a kórházi ágyakat), miért nem háborodnak fel ugyanezen emberek? Ezek esetében miért nem általánosítanak? Miért van az, hogy ha pl. valaki eljár magánrendelésre egy bőrgyógyászhoz (de írhatnék belgyógyászt is), és miután már vagy a 20. alkalom is úgy múlt el, hogy semmiféle javulás nincs, egyszerűen nem megy többet, viszont természetesnek veszi azt, hogy kifizesse mind a 20 „kezelést”, holott egyáltalán nem gyógyult meg? Vagy ez már miután végzett orvosról - tehát tudományos ismeretekkel rendelkező személyről - van szó, nem tartozik a szélhámosság kategóriájába? Miben különbözik ez az ál-radiesztéza által végzett „munkától”? Mindkettő a pénzünket csalta ki, csak az egyik rendelkezett a tevékenységét tudományosan elfogadó, legalizáló dokumentummal. Viszont itt többet is fizettünk!

Emellett meggyőződésem, hogy nem minden „rosszul” mérő radiesztéza szélhámos! Tapasztalataim szerint nagyon sok olyan önjelölt radiesztéza működik, ki mélyen hiszi azt, hogy Ő jól és tévedhetetlenül mér, holott valójában messze nincs birtokában a mérés alapvető technikájával sem. Tehát működése alapvetően nem a szélhámosságra, hanem a tudatlanságra alapul. Tudom, hogy ez kevésbé érdekli azt, ki félre lett vezetve, de ha csupán csak erkölcsi alapon nézzük a dolgot, akkor ez a radiesztéza összehasonlíthatatlanul erkölcsösebb, mint pl. a kórházi ágyat külön pénzért áruló orvos. Viszont az orvos működését érdekes módon a legtöbb ember „természetesnek” – tehát jogos mellékjövedelemnek - könyveli el.

E radiesztézák alapvető tudatlanságát látszik bizonyítani az a tény is, hogy nagyon szívesen vállalnak olyan hivatalosnak kikiáltott teszteket, ahol esélyük sem lehet arra, hogy pozitív eredményt mutassanak fel. Példának okáért álljon itt egy jól dokumentált és bármikor leellenőrizhető teszt ismertetése:

Adva van egy jelentős nagyságú terület, melyen egy vízzel megtöltött hosszú gumicsövet vezetgetnek különböző irányokban. A nyomvonalban vannak 180 fokos fordulatok is. A lefektetett gumicsövet lefedik egy egyenletes deszkaréteggel. A feladat az, hogy a kísérletre jelentkező radiesztéza mérje ki, azaz határozza meg a ledeszkázott gumicső nyomvonalát.

Aki ért a radiesztézia e részéhez azonnal látja, hogy itt mindössze csak véletlen találatról lehet szó. Ugyanis a vízzel megtöltött (vagy nem) gumicső minden lehet, de vízér NEM! Tehát nem is bocsáthat ki a vízérnek megfelelő sugárzást. Továbbá, a lefektetett gumicső alatt, viszont ott lehettek a valódi vízerek, amelyek igen csak befolyásolhatják a mérést, viszont erről a kísérlet vezetője mit sem tud. Mivel már több helyen is leírtam, hogy mi is valójában a vízér, és hogyan kelti jellegzetes, az egészségre igen káros sugárzását, így ettől most eltekintenék. Az előbb ismertetett kísérletben az igazi probléma az volt, hogy sem a „radiesztéza”, sem a kísérletet vezetője nem ismerte fel, hogy e mesterségesen manipulált környezetben csak negatív „eredmény” születhet.

A tárgyalt sugárzások léte és egészségre káros hatása már több ezer éves tapasztalatokon nyugszik. Az ellentábor azonnal felkiált: Mi az, hogy tapasztalatokon, és melyek azok a tapasztalatok? Ha már egyszer kérdezik az embert, akkor illik válaszolni.

Szerintem minden tudomány és szakma elsősorban saját tapasztalataira épül. Mint pl. az orvostudomány is a sámánok és a népi gyógymódok alapjain nyugszik. De ugyan így ősi tapasztalatokon nyugszik a csillagászat és a fizika is. Emlékezzünk csak a newtoni almára! Aránylag maradandó nyomot hagyott, és nem csak Newton fejében!

Már az ókori falfestményeken -fametszeteken is feltűntek a "vesszős" emberek. Tehát már akkor is tudtak a korabeli radiesztéták a különféle sugárzások létezéséről!
Az "egyszerű" emberek megfigyelték, hogy:
- Ha barackfát ültetnek vízér fölé, az sohasem fog teremni;
- Ha méheket telepítenek vízér fölé, akkor a megszokottnál kb. 40%-al több hozamra számíthatnak;
- Megfigyelték, hogy a villám soha sem csap olyan fába, vagy épületbe, amin gólya fészkel (a gólya kerüli a vízeres helyeket), legyen az akármilyen magányos is. Ugyanis a villám minden esetben csak a vízerek keresztezési pontjában csap le.
- "Amikor felépül a házad, először a kutyát engedd be, és ahol a kutya elfekszik, oda bizton rakhatod az ágyad. Nyugodt pihenésed lesz ott! De ellenben ahol a macska ver tanyát, nagy ívben kerüld el e helyet".
De voltak élményei tudósainknak is:
- "Napjainkban" - az 1932-es évben -, dr. Henrich, elismert német fizikus bejelentette, hogy sikerült bemérnie a vízerek sugárzását. Ugyanő volt (1978), aki egérkísérletekkel (kontrollcsoportot használva) egyértelműen bizonyította a vízerek sugárzásának egészségre káros hatását.
- Dobler Pál heilbronni professzor 1934-ben külön közleményben jelentette be, hogy sikerült lefényképeznie a vízerek sugárzását. Ugyanebben az évben Beichl ezredesnek is sikerült egy másfajta technikával fényképfelvételt készítenie erről.
- 1948-ban dr. Hernádi Gyula egy orvosi kongresszuson bejelentette, hogy saját magán végzett kísérletei eredményeként megállapítható, hogy a vízerek az egészségre igen káros sugárzást bocsátanak ki. Nála a káros hatások kb. hat hét múltával jelentkeztek, majd semleges zónába átfeküdve kb. egy hónap múltával szűntek meg. Tehát még visszafordítható volt károsodása.
- Dr. Cody francia orvos tízezer(!) rákban elhunyt páciens otthoni fekhelyén végzett vizsgálatot, és megállapította, hogy az elhunytak csaknem 100%-a vízér sugárzásában feküdt.
- Napjainkban Ausztriában, dr. Hochenegg, dr. Nothnagel és dr. Sauerbruch egy klinika sebészei, előírják az operált betegeknek, hogy ágyukat sugárzásmentes helyre helyezzék, különben nem számíthatnak a megfelelő gyógyulásra.

Számomra úgy tűnik, hogy a fenti emberek nem egyszerű hétköznapi „radiesztézák” voltak, így tudományos hozzáértésüket nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni! De végeredményben nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek Georg Otto: Földsugárzás és egészség című munkáját, melyben többször tíz, igen jól dokumentált, a káros sugárzásokkal kapcsolatos valódi eset leírása található meg.

A „tudomány” képviselői viszont nem elégszenek meg a fenti tényekkel, sem pedig azzal, hogy Dr. Ernst Hartmann és Manfred Curry az 1950-es években (ismét) felfedezték és méréseikkel bizonyították a róluk elnevezett hálók létét, és azok káros sugárzásait, nekik ennél „komolyabb” bizonyítékokra van szükségük. Ők ezt úgy gondolják, hogy „…csak azokat a történéseket és eredményeket lehet tényként felfogni, melyre tudományos magyarázat van, és kísérleti úton számtalan esetben reprodukálható…” Nem tudom, hogy vajon „tudósaink” észre vették-e, hogy e meghatározás szerint tudománytalanná nyilvánították pl. magát az evolúciót is! Ha még emlékeznek rá: „…kísérleti úton számtalan esetben reprodukálható…” Szerintem az evolúcióra nem igazán ez a jellemző!

Állandó jelleggel bizonyítékokat követelnek, de számukra igazából nincs is elfogadható bizonyíték. Különféle „beszélgetéseket” kezdeményeznek és saját maguk által gyártott teszteket szeretnének végrehajtatni, de egyre kevesebb erre a jelentkező. Ekkor (mint egy végső igazságot) kihirdetik, hogy: lám csak XY nem mert idejönni és kiállni az igaza mellett. Pedig egyáltalán nem erről van szó! A megfelelő mérőműszer hiányában ebben a témában nem is lehet számukra (de más számára sem) igazi bizonyítékot produkálni. Mivel az ezzel kapcsolatos valós kórtörténeteket sem fogadják el bizonyítékként, előáll a patthelyzet. Na most ebben a helyzetben mit is lehet tenni?

Személy szerint úgy gondolom, hogy minden esetben a vádlónak kellene bizonyítania. Tehát nem a radiesztétákon, hanem rajtuk van a bizonyítás sora. Bizonyítsák be, hogy nem létezik sem a Hartmann, sem a Curry háló, s a vízér fölött pedig kellemes és egészséges tartózkodni! Különben is vegye már észre valaki, hogy ha lenne megfelelő mérőműszer, akkor nem lenne szükség radiesztétákra, és abszolúte nem lenne min vitatkozni!

A különféle (egyéb) tesztekben szerintem nagy gondot okozhat még az is, hogy a tesztek során megfeledkeznek a legfontosabbról, az emberről. Azaz "tucatként" kezelik a kísérletben résztvevőket. Holott mindenki tudja, hogy messze nem vagyunk egyformák. Sőt egyéni érzékenységünk sem egyforma. Így egyikünkre jobban, másikunkra kevésbé hatnak a külvilág ingerei. Pont úgy, mint pl. a dohányzók között is vannak olyanok, kiket 90 éves korukban a májuk visz el, pedig életükben napi 50 cigarettát szívtak el, míg mások akár már 40 éves korukban tüdőrákban fejezik be életüket, holott "csak" napi 10-15 db. cigarettát szívtak el.
Az ilyen jellegű "sablonosításkor" mindig az alábbi vicc jut az eszembe:
Egy utcai borotválkozó-fülkét szeretne szabadalmaztatni feltalálója.
- Hogyan is működik? - kérdi a hivatal vezetője.
- A perselybe be kell dobni egy 100-ast, majd bele kell hajtani az arcát ebbe a burába, és 10 másodperc alatt megborotválja. - hadarja a feltaláló.
- De hát mindenkinek más, és más fejformája van! - háborodik fel a hivatal vezetője.
- Igen, igen! De csak eleinte - válaszolja szórakozottan a feltaláló.

Uhrin Ferenc György