2017. augusztus 24., Bertalan napja
Legyen ez a kezdőlapom!  

Pránanadi

A Pránanadi jelentése

A pránanadi szanszkrit eredetű szó. A prána jelentése abszolút energia, univerzális életerő. A nadi jelentése csatorna, folyam, ér, cső. A pránanadi jelentése abszolút energia csatorna, univerzális életerő csatorna.

A prána minden energia ősforrása. Az élet megnyilvánulásainak minden síkja a felvett és az el nem használt prána (abszolút energia) rezgésétől, minőségétől függ. A prána egy összetett energiarendszer, ami nélkül a fizikai test nem létezhet.

A mindent átható prána (életenergia) folytonos, állandó, meg nem szűnő mozgásban, rezgésben, áramlásban van. Örvénylő mozgásuk következtében kapcsolódnak egymáshoz és energiaközpontokat hoznak létre az egész Univerzumban, naprendszerekben és mindenhol megtalálhatók.

A nadik, a csakrák és a szervezet számára életenergiát vesznek fel az ember környezetéből, a kozmoszból, azután rezgésekké alakítják át, ami a fizikai és az energiatestek működéséhez, fenntartásához elengedhetetlenül szükséges.

Fennmaradt tibeti szövegekben 350000 nadiról tesznek említést. A hangolási (avatási) szertartások után már egy finomabb energiarendszeren keresztül képes az ember kapcsolatba lépni azokkal az erőkkel, amelyek a környezetében, a világegyetemben, mindenféle életsíkon hatnak.

A testbe bevitt prána (kozmikus energia, életerő) a nadikon (vezetékeken) halad keresztül, vagy pedig azokban kering (bennük folyik). Ezek a vezetékek olyan finomak, hogy szabad szemmel nem is láthatók. Nem párosíthatók, pl. idegekhez, erekhez, annál finomabban hálózzák be a test minden pontját.

Ha helyes életmóddal, helyes tudással haladunk az úton, és nem bontjuk meg a teljességet, pl. helytelen szokásokkal, helytelen tudattartalmakkal, csak akkor találhatjuk meg a kozmikus egységet. A nadik tisztítása és életenergiával való feltöltése egy magasabb tudatfolyamat, egy magasabb szellemi szint eléréséért történik.

A hatások nem azonnal jelentkeznek, ki kell őket várni türelemmel. A kavargó, csapongó gondolatok megakadályozzák a kauzális fejlődést. Ameddig örvénylik, kavarog bennünk a tudati anarchia, addig nem tudunk fizikai és szellemi síkon tovább lépni.

Ha a szellemi síkunkat rendezni tudjuk, és létrejön bennünk a harmónia, a nyugalom. Csak akkor vagyunk képesek felismerni és megismerni, megfelelő válaszokat adni, és célszerűen élni, eljutni oda, hogy az anyagi és a szellemi világ között is különbséget tegyünk, ki tudjuk választani, mi a lényeges és mi a lényegtelen.

A Pránanadi hatása

Életfolyamatokat támogat, valamennyi síkon hat. Igazodik minden élő és élettelen egyéni igényeihez. Támogatja a személyiség fejlődésének folyamatát. Pozitívan befolyásolja a gyógyulási folyamatokat, enyhíti a fájdalmat, segít félelem, harag, méreg, depresszió, aggodalom, kétségek közt lévő levertség legyőzésében. Megkönnyíti a nehéz fizikai és pszichikai megterhelés leküzdését. Előnyösen befolyásolja az emberekhez való viszonyulásunkat. Serkenti a kreativitást, a teljesítőképességet. Elősegíti az önmegismerést, a könnyebb beilleszkedést.

A Pránanadi története

1972 - ben indult egy magán vállalkozó kutató csoport, melynek a fő célja India, Kína, Tibet kulturális, népi és vallási szokásainak megfigyelése volt. Az indulást 1972 májusára tervezték, de a hiányos felszerelés miatt csak június végén sikerült útra kelnie a kis 4 fős csoportnak.

Az első állomásuk India volt. Itt a jógik csodálatra méltó önfegyelme, a fizikai fájdalmak kiiktatásának képessége a tudatból, keltette fel az érdeklődésüket, hiszen ezt általában az európai gondolkodású embereknek hihetetlennek, csodának tartják. Részt vettek egy jógi beavatási szertartáson, ahol megfigyelhették a jógik felkészítését és egy kicsit részletesebb képet is kaptak ezekről a nem mindennapi képességekről.

Indiában a fő vallás a Hinduizmus ősi nevén Brahmanizmus. Ez a vallás a legelterjedtebb amelynek csak indiai lehet a követője. Megtalálható még a Buddhizmus is ami a főbb vallások közé sorolható. Találkoztak sok vallási szektával de ezek nem keltették fel érdeklődésüket. Körülbelül egy évet töltöttek el itt, és sikeresnek könyvelték el ittlétüket.

Következő állomásuk Kína volt. Itt az emberek udvariassága, szerénysége volt érdekes számukra. Megismerkedtek a belső energiát fejlesztő Csí gyakorlatokkal amelyek a kínai emberek életvitelének, életmódjának szerves része. Parkokban, utcán, munkahelyeken, egyaránt végzik ezeket a gyakorlatokat. Vallási részről a Buddhizmust figyelték meg, annak is több ágát, sok emlékművet, szobrot néztek meg ami a valláshoz kötődik, részt vettek vallási szertartásokon. Úgy érezték itt sem töltötték el az időt feleslegesen, hiszen nagyon sok mindennel sikerült megismerkedniük. Nagyjából fél évet töltöttek el Kínában. Ezután következett a legnehezebbnek vélt állomás, Tibet. Már a bejutásuk is nehézségekbe ütközött, a különböző engedélyek beszerzése miatt. Csak ezután kezdhették meg a munkájukat. Eleinte az emberek idegenül fogadták őket, már már úgy tűnt, küldetésük kudarcot vall, amikorra sikerült tisztázni és bebizonyítani, hogy szándékaik nem ellenségesek, és nem pusztítástól hajtva érkeztek. Csak ezután tudnak meg olyan dolgokat is amiről egyébként nem beszélnek az emberek. Tibetben nagyon őrzik a hagyományokat és csak avatottak beszélhetnek róluk. Így túl sok mindent nem tudtak meg és mivel az idő és a pénz is fogytán volt, elbúcsúztak a Himalája magas hegyeitől.

1974 augusztusban visszatértek Amerikába és beszámoltak a kutatásuk eredményéről. A csoport egyik tagja társával a kutatásukért kapott összeget arra fordította, hogy visszajussanak Tibetbe. Vonzotta őket az a sok csoda amiről említést tettek de nekik nem volt lehetőségük találkozni velük. 1974 novemberében indultak el és Nepálon keresztül juttottak be Tibetbe, ahol magánemberként több kolostort is felkerestek. Volt olyan Buddhista kolostor ahol több napot is eltölthettek, de némelyekben csak három napot, attól függően, hogy mit írt elő a kolostor szabályzata. 1975 márciusában egy olyan kolostort találtak ahol több hónapot tölthettek el, és többek között megtanultak egy különleges lámaéneket és egy imát. Nem sokkal később egyikőjük megbetegedett, társának pedig egy évébe telt, hogy egy olyan területre tudja vinni őt, ahonnan amaz egyedül is visszatérhet. Emiatt C.V. (mesterem kérésére nevét nem adhatom meg) csak 1976 végén, egyedül érkezett el ahhoz a nagy láma kolostorhoz, amelyhez a Pránanadi módszer is fűződik. Ide először nem engedték be, így C.V. fáradt és éhes lévén elindult a legközelebbi faluba. Itt tudta meg, hogy ennek a kolostornak nagy híre van, odabennt gyógyító lámák dolgoznak és tanulnak. Sokan zarándokolnak el ide gyógyulást remélve. A kolostor körül négy Sztúpa van ahová a gyógyulni vágyók érkeznek és itt teszik le az ajándékaikat, ami rendszerint jakvaj és egyéb felajánlások Buddhának. Ide járnak ki a lámák gyógyítani a könnyebb betegségeket, sérüléseket.

C.V. megtudja hogy a kolostorba csak nagyon beteg embereket visznek be, ezért elhatározza, megbetegíti magát. Eleinte porokat, zúzott köveket rakott a teájába, de mivel ez nem hozza meg a kívánt eredményt, kifeküdt a hóra, de ez sem döntötte le a lábáról. Furcsa módon egy jak szőrétől kapott aztán fertőzést, ami bekerült a szervezetébe magas lázt okozva. A falusiak felkísérték a kolostor kapuhoz, de amikor a lámák kijöttek csak megtörölték a homlokát és vizet adtak neki, mivel tudták mi a célja, miért betegítette meg magát. Azonban a betegség egyre magasabb lázat idézett elő, amitől eszméletét vesztette.

A tehetetlen testet aztán a lámák bevitték a kolostorba. Ekkor a betegsége már nagyon előrehaladott, ezért a lámák különleges szertartást végeztek el rajta. Egyikőjük kilépett testéből és magas szintű, tiszta gyógyító energiát vitt be a beteg testbe.

Tibetben minden rossz a démonok műve, így többek között a betegséget is nekik tulajdonítják. Vannak jó démonok is, akik ezeken a szertartásokon megküzdenek a rossz démonokkal, és ha sikerül azt legyőzni, akkor meggyógyul a beteg. Ezeken a szertartásokon különböző hangszereket is igénybe vesznek. A kívülálló, nem avatott ember ezt látja, valójában pedig fogalma sincs róla mi történik. C.V. a szertartás után három nap alatt majdnem teljesen meggyógyult. Kérte, hadd maradhasson továbbra is a kolostorban. Engedélyt kapott rá, hogy a kolostoron kívül tevékenykedjen, segítsen a lámáknak hálából, amiért neki is segítettek. Csak ezzel tudott köszönetet mondani. Bevallota nekik, hogy ő maga idézte elő a betegséget, mert be szeretett volna jutni a kolostorba, hiszen annyi csodálatos dolgot hallott a faluban róla. Mivel látták tiszta és őszinte szándékát, ezért az egyik láma elmondta neki, ahhoz, hogy tanulhasson, különböző próbákat kell kiállnia. Így is lett, sokévi megpróbáltatás, megalázó munka, tanulás után érkezett csak el az első beavatása. Ez még nem ruházta fel azzal, hogy gyógyítson, további fejlődéséhez el kellett fogadnia a kolostor szabályait. Ezután újra tanulás, újabb próbák, beavatások következtek. 1990 júniusáig huszonegy beavatáson esett át, ami már felhatalmazta önálló gyógyításra is.

1991 márciusában arra gondolt, hogy Európában az emberek nagy hasznát vennék ennek a tudásnak ezért a vezető apát elé járult és elmondta a tudás átadásával kapcsolatos terveit. Az apát hallani sem akart róla, kérésével többször is kudarcot vallott.

Ekkor következett a Dalai Láma nyitása Nyugat felé. Így megkapta az engedélyt hogy terjeszthesse a tanításait, de előtte le kellet tennie a lámák esküjét. Ezután kezdődött meg a felkészítés arra hogyan és mit adhat át. Megkapta a tradíciós avatási szertartások menetét, elhozhatta a féltve őrzött távgyógyítás szimbólumait.

Indulása előtt esküt tett, hogy tisztán megőrzi a jeleket, a szertartások tisztaságát, és nem csatlakozik semmilyen energetikai ágazathoz. Először szülőhazájában, Németországban szervezett tanfolyamot, de a csekély érdeklődés miatt Amerikában próbált később újra szerencsét. Itt nagyobb volt az érdeklődés a misztikum és az általa tanított dolgok iránt. Később tanítványai kérésére több Európai országban is megkezdte tanításait.

1991 novemberében kezdte és 1993 május 28.-ig 8 országban járt és 38 embert avatott a tan mesterévé, melynek amerikai neve New Method lett (mely Magyarországon a Pránanadi nevet kapta). Utána visszatért Tibetbe, és még háromszor látogatott el nyugatra majd végleg visszatért a kolostorba. 1994 október 11.-én saját elhatározásából kilépett testéből, elhagyva a fizikai lét korlátait, hogy jobban tudja segíteni a tanítványait.