2018. február 25., Géza napja
Legyen ez a kezdőlapom!  

Kosh Kinga: Emlék tár

Titokzatos ez a világ. El sem hiszem talán,
hogy ilyen ez a dal,
s mit rája csal,
csal a szemed, csal a füled,
mi is lenni igaz itt,
a nap szemedbe vakít

Csukd is be, vele úgyis keveset látsz.
A csodák belül várnak,
nem mutatják fűnek-fának
Önmagukat.
Csak te keresd meg az utat!
Hova jutsz, ha egyszer
bátran nekiindulsz,
utánuk. Most önmagunkba
belenézünk, minden zugba

Emitt gyermek, ottan nagylány
nézeget a patak partján
Milyen patak folyik erre?
Gyermekkorom nagy kedvence,
melynek sodrásában onnan
bámultad a beledobott
színes, csillogó kupakot,
melyben úgy felfáztál egykor,
hogy doktor bácsi fejét rázta,
sokszor kinyílt nagy táskája
ágyad mellett. Másik táska, mellyel máma
vagy tán tegnap iskolába vitted azt a füzetet,
miben a fél feladat helye bizony üresen tetszelgett

Menjünk tovább, ez a táj újat rikán ad nékünk,
ezt szereti apa, anya és a testvér mindenütt
Utazhatunk még mélyebbre,
oda, mit még magunknak is
nagyon ritkán mutatunk meg,
amit sűrű repkény befed,
ami titkosabb, mint a bank terme,
mert ide soha senki nem ment még be.
Te bemehetsz, hisz az utat te ismered csak talán,
ha nem enged el a zárja,
soha senki meg nem látja,
mire képes vagy igazán.

Óvatosan, nagyon lassan
bontogassad azt a mütyür kis lakatot,
a kulcsa tán a padba,
vagy odább a kis patakban
rejőzik, de megleled,
ha igazán keresed.

Nap mint nap csak üldögélj
e kapu előtt, egy keveset,
tegyél ide padot, fotelt,
hogy békességben elmerenghess.
Egyszer, mikor már
tán nem remélted, hogy megkapod,
de egyszercsak zárja pattan,
s mi tiéd, megláthatod.

Nagy a terem, fala mint egy világító kupola,
behálózva kék erekkel, rajta ezer csillaga
az égboltnak.
Csak bámulsz, ámulsz, és csak várod,
hogy mikor ébredsz fel álmodból,
de ez a való, melyet magadnak őriztél régről.
Régen, amikor a fényben éltél,
nem kértél és nem merengtél,
a csodában megfürödtél.
Akkor kaptad e világot,
mely a tiéd, csak a tiéd.

Ez nem álom, ez nem remény,
ez a csoda téged kísér
utadon. Benne játék,
a sarokban sok ajándék,
ide raktad le őket,
mikor egyszer a felnőttek
nem találva, mire is vágysz,
valami mást tettek a nagy kalapba,
nagy dobozba, melyből te is választhattál.

Megmutattam szent helyedet,
elhagyhatlak már tégedet.
Álom, varázs, mind nem érték számodra.

S akik kérték ezt a csodát, mi bennük van,
megmutattam, hogy élvezzék,
megértsék és szeressék
Önmagukat.