2018. október 24., Salamon napja
Legyen ez a kezdőlapom!  

Szepes Mária: A mesés Gondwána

... Holnapra Bettina erősen belázasodik. Néhány napig itthon kell maradnia. Ne ijedj meg. Nem lesz komoly baja.
- Miért nem gyógyitod meg?
- Még nem tehetem. Két nap múlva egy Tibetben lévő holland településre kellene repülnünk azon az óriásgépen, amelyet Atlantisznak neveztek el. A neve a sorsa is. Elsüllyed. Le fog zuhanni. Nem lesznek tülélői. Bettinának meg élnie kell. S fontos, hogy te is, én is a testünkben maradjunk egyelőre.
- Mindenki meghal azon az óriasgépen? - Amrita szeme rémült és értetlen volt. - Miért nem akadályozod meg?

- Volt egy híres irótok az elmúlt évezredben. Írt egy nagy sikerű könyvet Szent Lajos király hídja cimmel. Valahol Közép-Amerikában nyolc emberrel leszakadt egy bennszülöttek által összetákolt, labilis híd. Senki sem élte túl a zuhanást. Az iró sorra veszi a nyolc ember sorsát. Kiderül, hogy mindegyik elérkezett az élete végére. Befejezte. Zsákutcába került. Nem érezte az értelmét annak, hogy továbblépjen. Nem is volt hová. Ez a kitűnő mű szimbólumává lett az ilyenfajta "végállomásra" érkezett halandóknak. Ha belenéznél az Atlantisz utasainak sorsába, lényébe, látnád, mindegyik a "Szent Lajos hidjáról" zuhan le. Ott és akkor kell, hogy leszakadjon róluk testük kolonca.

- Olvastam ezt a könyvet. Thorton Wilder irta. - Amrita megborzongott. - És tudom, mit jelent a karma. A tettek következményeinek törvénye.

- A karma törvénye a selejtet bezúzza, s ami elmülhatatlan lényeg benne, azt új formába önti. E szüntelenül folyamatban lévö formaváltozatok nélkül kívül maradnának egy csomó nélkülözhetetlen, érlelô, gyakorlati tapasztalaton.
Nem nyernék vissza sárba tapadt képzeletszárnyaikat, anyaghoz láncolt szellemi erőiket. Ha ezt a repülőkatasztrófát most megakadalyoznám, más változatban hamarosan ugyanez a sors érné utol öket. Egyetlen fekélyes beteg helyett sem fekhetsz rá a műtőasztalra, hogy belőled vágják ki a fertőző sebet...