2018. december 10., Judit napja
Legyen ez a kezdőlapom!  

Tizenhatodik lecke

Az ébrenléten, az álmodáson és az álmodozáson túl a tudatnak végtelen távlatai vannak.

A mágus egyszerre van jelen minden időben.

A mágus minden esemény végtelen számú változatát látja.

Az idő egyenes vonalai valójában az időtlenség felé kinyúló háló fonalai.

Merlin köntösét hímzett holdak és csillagok díszítették, s a gyermek Artúr kíváncsian kérdezte az okát. - Szívesen megmutatom neked - ajánlotta Merlin. Kivezette Artúrt egy dombtetőre, és ott leültette. - Most mondd el nekem, mi a legtávolabbi, amit látsz! - Látom az erdőt, amint mérföldeken át egész a látóhatárig nyúlik. Ez a legtávolabbi, amit látok - válaszolt Artúr. - Mi van ezen túl? - kérdezte Merlin. - Azt hiszem, a világ pereme, az ég, a Nap - válaszolta Artúr. - És azon is túl? A csillagok és végtelen üres tér. - Ha most megfordulnál, akkor is ezt mondhatnád? - kérdezte Merlin. A fiú bólintott. - Nagyon jó - szólt a mágus. - Most gyere velem! - Elvezette a fiút a folyópartra, ahol gyakran szundítottak ebéd után. - Itt mi a legtávolabbi, amit látsz? - A sűrű erdőben nem látok messzire, csak a folyó következő kanyarulatáig - mutatott a fiú mintegy háromszáz méternyire. - De azt tudod, hogy a folyó a tengerbe torkollik és a tenger a látóhatárig ér. -A fiú egye-tértett. - És azután a látóhatáron túl ott a világ pereme, az ég, a Nap, a csillagok és a vég-telen üres tér - éppúgy, mint az előbb beszéltünk róla? - Igen - válaszolt Artúr. A mágus elégedetten nézett rá, és a kristálybarlangba vitte a nö-vendékét. - És itt mi a legtávolabbi, ami látható? - Homály van, így csak a barlang falait látom - válaszolta Artúr. - De mielőtt ismét kér-deznél, máris mondom, hogy a barlangon túl ott az erdő, a dombok, a látóhatár, az ég, a Nap, a csillagok, meg az üres tér. - Jegyezd meg hát jól - emelte fel hangját Merlin -, bárhová mész, mindenhol ugyanaz a végtelen vesz körül minden irányban. Tehát Te vagy a világegyetem közepe, bárhol le-gyél is. - Ez elég trükkösen hangzik! - jegyezte meg Artúr. - Ugyan, a trükköt az érzékeid játsszák veled. Elhitetik, hogy helyhez vagy kötve. Való-jában a világegyetem minden pontja egyazon pont: a minden irányba kiterjedő végtelen-ség középpontja. Nincs itt meg ott, nincs közel meg távol. A mágus szemével nézve csak itt vagy sehol létezik. Ha ezt megértenéd, te is holdakba és csillagokba öltözködnél. Ha érzékeid nem tévesztenének meg, rájönnél, hogy a Hold és a csillagok itt vannak a köz-vetlen környezetedben. - Mikor fogom ezt megérteni? - kíváncsiskodott a fiú. - Kellő időben. Amint elcsendese-dik a lelked vihara, a saját létezésedben fogod felfedezni a mennyet.

A LECKE MEGÉRTÉSE

Ha hiszünk az érzékeinknek, a tér és az idő nem rejtélyes. A dombon állva jól látható, amint a föld véget ér a látóhatár szélén és a nap az égre emelkedik. Az idő egyenes vo-nalban, másodpercenként halad a múltból a jövő felé. De a mágus számára a tér és az idő végtelen titokkal terhes. Ó az örök jelenben hisz, minden eseményt egyidejűnek lát, és minden hely a végtelennel körülvett azonos pont a világegyetemben. - A közönséges tér és idő olyan fátyol, amin még nem hatoltál át - mondta Merlin. - Amíg az érzékeidben bízol, mindig ezen az oldalon maradsz. Amint túllépsz az érzékeiden, ma még elképzelhetetlen birodalmakba és világokba érkezel. Mindegyik a teljes tudatosság állapotában van. S hogy mennyit fedezel fel, az csak a saját tudatod finomításán múlik, azon, hogy ráébredsz-e ezekre az oly közel lévő valóságokra. Már most is mindketten a végtelent látjuk minden irányban, csak éppen különbözően használjuk föl a látványt. A végtelen használatbavételéhez el kell vetned az érzékelés által közvetített durva ta-pasztalást, a megszokott tér és idő fogalmát. Azt már tudod, hogy a világ nem csupán a látóhatárig terjed, és hogy nem a Nap kúszik fel az égre. A téves elképzelések helyére lépett tények eléggé biztosnak tűnnek, de azért ezek is változhatnak. A mágus számára az idő például finom szálak percről percre szövődő gyűjteménye. Amikor döntést hozol, mindig a mostani pillanattól induló új szál jön létre. Azonban amíg nem születik meg a döntésed, addig ez az időfonal nem létezik. Ilyen személyes és alkotó módon nézve az időt, a mágus beleszőheti a hálóba az esemé-nyek általa látott változatát, így módosíthat múlton vagy jövőn egyaránt. - Az ember tényleg változtathat a múlton? - érdeklődött Artúr. - Természetesen - válaszolt Merlin. - Ti, halandók beleéltétek magatokat, hogy a múltból születik a jelen, s a jelenbó1 a jövő. Ez önkényes szemléletmód. Képzeld el saját tökéle-tes jövőképedet! Lásd magadat úgy, hogy minden vágyad teljesült! Artúr előtt hirtelen felsejlett Camelot minden dicsőségében. - Jól van. Most őrizd meg e jövőkép emlékét, és térj vele vissza a jelenbe! Engedd, hogy ez a kép a mostani pillanattól kezdve befolyásoljon! Ha békét, elégedettséget és félelem nélküliséget képzeltél el, kezdd el máris megélni! Hagyd el a harag, a félelem vagy a hi-ányérzet emlékképeit, s helyettük idézd fel a jövőképed emlékét! Temesd el a múlt korlátait, s engedd, hogy a megvalósult jövőről való látomásod vezessen! Érted a különb-séget? - Még nem egészen - felelte Artúr. - Visszafelé élsz az időben, mint a mágusok. A holnap álomképét már ma megélheted. Ki írta elő, hogy csak a múltból élhetsz? Az idő mentén élő halandókat mindig visszahúzza a saját emlékeik terhe, s így a múlt alakítja a jelent. A mágus engedi, hogy a jövő alakítsa a jelent, ezt jelenti az időben visszafelé való élés. - És ezzel megváltoztatod a múltat, hogy ne az befolyásolja a jelen tetteidet - tette hozzá Artúr. - Pontosan. De ez még nem a vége! A múltat még gyökeresebben meg lehet változtatni. Amikor megtanulod, hogy az időt a saját agyad hozza létre, akkor felismered, hogy nin-csen múlt. Valójában csak a jelen létezik. A múlt pusztán emlék, a jövő csupán lehetőség. A jelen ponton fordul minden elképzelhető jövő. Változtass tehát a múlton azáltal, hogy valótlannak, az elme kísértetének tekinted! Az időben visszafelé való élet nem csak a képzelet játéka, mivel már most is a jövő va-lamiféle változatát éled. Tudatodban a dolgok működéséről szóló elképzeléseket hordo-zol, s ezek a modellek lehetővé teszik, hogy várakozásaidat a jövőbe vetítsd. Feltételezed, hogy a barátaid barátok maradnak, s a jövőben is lesz állásod és családod. Mélyebb szin-ten a társadalmi emlékezéseid működnek, miszerint a hazád és a kormányod is nagyjából hasonló marad. A még mélyebb rétegben azt is feltételezed, hogy a nehézkedési erő, a fény és más természeti erők változatlanok maradnak. A dolgok fennmaradásáról és működéséről való elképzeléseink lélektanilag igen fontosak, ezért valóságos szenvedést okoz, ha ezeket az elképzeléseket az életünkben bekövet-kező mély vagy váratlan változás fenyegeti. Jövőképünkbe mindig a jelen életünknél szebb, teljesebb elképzelést vetítünk. Valamennyiünknek vannak vágyai, álmai, félelmei és hitei - ezek belső modelljeink kivetítései -, amelyek feltételezésekre alapuló másod-életet teremtenek. A mágus szemében a legtöbb ember olyan, mint a vakító lámpával sí-neken robogó vonat. Csak az előrefelé beállított lámpák fénykörében mozog, s nem méri fel a kétoldalt lévő végtelen lehetőségek gazdagságát. Tekintsd a síneket időnek! Behatárolt időértelmezésünk szűk körű elképzeléseinkből ered. A pesszimista szerint semmi sem alakulhat jól, s ez leegyszerűsített jövőképet tük-röz. Az optimista szerint mindig a magasabb eszmei érték győzedelmeskedik, ám ez is működő jövőkép. Ha a pesszimistát valami szerencse éri, vagy ha az optimista nem tö-kéletes végkifejletet tapasztal, mindketten az elképzeléseiket fogják előnyben részesíteni a valósággal szemben. Mindez nem a modellek hasznosságát kérdőjelezi meg, csak szemlélteti, hogy mennyivel kevesebbek a valóságnál. Ahelyett, hogy a jelen pillanatot a maga valóságában élnénk át, valamennyien visszafelé élünk az időben, mert elképzelt jövőnk vezet mostani tetteinkben. A mágustól eltérően, mi ezt nem tudatosan tesszük. Ahelyett, hogy a tudatalatti áldozatává válnál, ami a megjósolható jövő elfogadására ösztökél, ellenőrzésed alá vonod a képzelőerődet. Higgy a magasabbrendűbben! Lásd a jövődet úgy, mint amire a világegyetem gondviselése ügyel! A tisztább tudatállapot felé növekszel, s akkor a szeretet, az igazság és az önelfogadás máris a tiéd! Nem kell erre az állapotra eljutnod ahhoz, hogy ezek szerint élj! Ha megéled, a tieiddé válnak!

A LECKE MEGÉLÉSE

Amint láttuk, a térről és az időről való régi feltevéseinket le kell cserélnünk, mert amit "valódinak" gondolunk térben és időben, az mind a gyermekkorban megtanult előítéletek-re épül. - Idő-hálónak nevezem - magyarázta Merlin -, mert úgy látom magamat, mint egy pókot: az események közepében ülök, s azok belőlem áradnak ki, mint a finom pókfonál. Min-den esemény hozzájárul a hálószövéshez, de én döntöm el, mikor melyik szálat követem. A mágus számára könnyű a helyi időről az egyetemes időre átállni, az egymástól elkülö-nülő dolgokat egyetlen egészként látni. Miként tanulhatod meg az időt egészként látni az egyenes vonal helyett? Az előbbi törté-netben Merlin megmutatta Artúrnak, miként lássa magát a világegyetem középpontjának, függetlenül a tartózkodási helyétől. Az idővel hasonlóképpen bánhatunk. Tekintsd a mostani pillanatot, majd lépj vissza a tegnapba, a tavalyi évbe, egy évtizeddel korábbra! Haladj egészen a születésedig, majd gyorsíts, lásd a régebbi századokat, a történelem előtti időket, a világ kezdetét! Menj vissza az idő vonalán a Föld keletkezéséig, a Nap és a csillagok születéséig! Majd szétoszlatod a csillagokat, elérkezel az ősködhöz és eljutsz az Ősrobbanáshoz. Nos, ennél régebbi múltat valószínűleg nem tudsz elképzelni, pedig még most sem kellene megállnod. Igazában az időnek nincs kezdete, mert a létezés min-den percére vonatkozóan felteheted a kérdést: és mi volt azelőtti? Hasonlóképpen, ha a mostani perctől a jövő felé haladsz az időben, kifogyhatsz a fantá-ziaképekből a Föld, a Nap, a csillagrendszerek elmúlásával. De még akkor sem jutsz el az idő végéig, mert újra ott a kérdés: és mi történik ezután? Összefoglalva: az idő mindkét irányban az örökkévalóságba mutat, függetlenül attól, hogy te éppen, melyik pontján helyezkedsz el. Ez két dologra tanít: te vagy az örökkéva-lóság közepe, és valójában minden időpillanat azonos. Ennek igaznak kell lennie, ha az örökkévalóság egyforma távolságra van minden időtől. Mondják, a természet az idő által véd meg attól, hogy mindent egyszerre éljünk át; vagy a természet az idő útján engedi, hogy vágyaink sorban beteljesüljenek. Ennél örömtelibb tapasztalásunk aligha lehet. Tulajdonképpen minden perc egyben minden más perc is, s csupán figyelmed összponto-sítása hozza létre a múlt, a jelen és a jövő képzetét. Elméd késként darabolja a tér és az idő végtelenjét a lineáris tapasztalás szeleteire, Amikor ezt az erőt tudatosan használod, mágussá lettél. Írd le a sehol szót - kérte Merlin Artúrtól, azután azt: itt és most. Ez tehát az igazság idő-ről és térről. Az örök folyamatból származtatod azt, aminek sem időben, sem térben nincs kezdete. Mégis, a véget nem érő folyamatosság megnyilvánul a pillanatban. Értelmed és érzékeid helyhez kötötték számodra az örökkévalót, az itt lévő pillanathoz. A sehol, meg az itt és most közötti kapcsolat egyenlő a végtelennel és az általad megélt pillanattal.