2018. február 25., Géza napja
Legyen ez a kezdőlapom!  

Tizenkettedik lecke

A bölcsesség élő, s ezért kiszámíthatatlan.

A rend a káosz másik arca, a káosz a rend másik oldala.

Belső bizonytalanságod a bölcsesség kapuja.

A keresőt mindig bizonytalanság kíséri, botladozik, de sosem esik el.

Az emberi rendet szabályok alkotják. A mágus rendjében nincsenek szabályok: hiszen az élet természetébő1 fakad.

A természet apró részletei gyakran megragadták Merlin figyelmét, és meglátta bennük a tanítást. - Amikor Artúrral az erdőt járták, felfigyelt egy közeli fenyőfáról cserregő szarkára. - Állj, meg és nézd! - szólt Merlin halkan. A szarka ideges, szeszélyes madár. Miután rárikácsolt a leívatlan vendégre, a jobb kilátás kedvéért egy másik ágra repült, majd megelégelte a dolgot, aztán a harmadikra szállt. Végül valószínűleg megfeledkezett a jelenlétükről, leszállt a földre, hogy alaposan szemügyre vegye a fenyőtobozt. Rövidesen már egy kis tócsában pancsolt, elkergette a szürke ökörszemet, s végül rothadt fakérget kezdett csipegetni. - Mit tartasz erről az életmódról? - kérdezte Merlin. - Nem tartom sokra - válaszolt Artúr. - Eszetlen tollcsomóként viselkedik, akinek fogalma sincs, mit tesz majd a következő percben. - Ilyennek látszik, ha a teremtmény egyedül Istenben bízva él - mondta Merlin. - Az egész napját azzal tölti, hogy egyik átgondolatlan indíttatása után a következőt éli anélkül, hogy akár csak egyetlen gondolatot is szánna a jövőre. De - el kell ismernünk- elég jól boldogul.

A LECKE MEGÉRTÉSE

Az élet természetében egyszerre van jelen a káosz és a rend. Minták bukkannak fel a rendezetlenségből, s abba is olvadnak vissza. A tested bizonyos szinteken igazán kaotikus: örvénylő oxigénatomok jutnak minden levegővétellel a véráramba, nyüzsgő enzimek és proteinek töltik meg a sejteket, még az agyadban lévő elektromos vihar, a neuronnk tüze sem szűnik soha. Nos, ez a káosz csak a rend egyik oldala, hiszen a sejtek a szervezet funkcióinak vitathatatlan mesterművei, az agyad pedig rendezett gondolkodásra képes. Káosz és rend annyira közel vannak egymáshoz, hogy valójában szétválaszthatatlanok. - Először káosszá kell lenned, mielőtt szikrázó csillaggá válhatnál - mondta Merlin. Ez szó szerint igaz, hiszen a korai világegyetemben az ősi, örvénylő gázok megelőzték a galaxisok keletkezését. Kezdetben ezek a gázok semmiféle alakba nem rendeződtek, csupán valami halvány vonzás létezett közöttük. De ebből a gyenge, épp csak sejthető tömegvonzásból események láncolata jött létre, ami végül az emberi DNS kialakulásáig vezetett. E bonyolult molekula 3 millió genetikai egységéből akár egynek a megváltoztatása már életet és halált befolyásol. Emberi léptékben valamennyien a rend és a rendetlenség kérdéseivel küzdünk. A dolgok hajlamosak szétesni: ami friss és érett volt, elfonnyad: ami fiatal, megöregszik és meghal. - A halál csak képzelődés - mondta Merlin -, de a halandók halál elleni küzdelme nagyon is valóságos. Egyetlen halandó sem tudja, valójában mi a halál, de a közelgő esemény annyira félelmetes, hogy a halandók minden erejükkel harcolnak ellene, s nem veszik észre az óriási rendetlenséget és a káoszt, amit ezzel kiváltanak. A mágus tudja, hogy az élet mindig belülről szervezte meg magát. A káoszból a csillagok megszületéséhez vezető gyenge vonzások a természet minden szintjén megtalálhatók. A rózsa biztos lehet abban, hogy rózsává fejlődik, bár magocskaként talán alig különbözik a babtól vagy az ibolyától, s magkorában egyedüliségének egyetlen biztosítéka DNS-ének apró kettős spiráljában rejtezik. Mi emberek nagyon aggódunk azon, vajon jól fejlődünk-e, s megszámlálhatatlan órát töltünk, mérhetetlen erőfeszítés árán, egyediségünk biztosításával. - Mit számít, ha a madarak gondolkodás nélkül élnek? A rózsa is mindig rózsa marad - szólt Artúr. - Ezek nem gondolkodnak, s ezért nem lehetnek másokká, mint aminek születtek. - Így igaz. Nektek, halandóknak szabad akaratotok van, éle messze túl sokat képzeltek róla - válaszolt Merlin. - Én ugyan választások nélkül élek, de sokkal boldogabbnak tűnik az életem. - Választások nélkül? De hiszen te is épp úgy döntéseket hozol, mint én - vitatkozott Artúr. Merlin vállat vont. - Téged megtéveszt, amit látsz. Nézz a kezedre! Kétségkívül hozzád tartozik, de nem választhatod meg, hogyan növekedjenek a sejtjei. Fogalmad sincs arról, miként mozognak benne az idegek és izmok, nem tudatosan növeszted a körmeidet és a sebes kezedről sem tudod, hogyan gyógyul be. - Igen, ezek közül egyikkel sem kell törődnöm. - Más szóval ezek nem a te választásaidon múlnak- folytatta Merlin. - Ezeket a feladatokat átadtad agyad akaratlan részének, s az automatikusan törődik vele. Ugyanígy mind azt, amire te sok időt szánsz - például a gondolkodásra, érzésre, választásra, megítélésre - én átadtam az agyam automatikus részének. Más szóval alávetettem ezeket Istennek. - De hát akkor mire használod az agyad tudatos részét? - kérdezte Artúr. - A világ és az élet befogadására és csodálatára. Én mindennek tanúja vagyok és - biztosíthatlak róla - nincs ennél változatosabb, szebb és kielégítőbb előadás.

A LECKE MEGÉLÉSE

A modern élet annyi különböző irányba ható feszülést hordoz, hogy legtöbbünk valamiféle rendet akar rákényszeríteni. Rendezetlen erőket hordozó társadalmunk a végeláthatatlan törvények és szabályok társadalma. Nem meglepő, mert az emberek rendre törekszenek, és félnek a rendetlenségtót. A rendetlenség megjósolhatatlan, kívül esik ellenőrzésünkön, s így kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Gondolj arra, amikor rendkívüli helyzet lett hirtelen úrrá az életeden: lemaradtál a repülőgépről, elromlott a kocsid az országúton, számodra kedves valaki elveszítette az állását. A dolgok általában megoldják önmagukat. Létezésed nem sérül komolyan, legföljebb apró kellemetlenség ér. Idegrendszered mégis erősen válaszol, félelmet és kényelmetlenséget jelez, amikor a dolgaid nem tervszerűen alakulnak. Az én harcosan válaszol a káoszra, és még több ellenőrzést kíván gyakorolni. Amikor legközelebb repülőutazásra indultál, valószínűleg kétszer is ellenőrizted az indulási időt, és jó korán kimentél a repülőtérre. Amikor legközelebb autóval mentél valahová, elővigyázatossági intézkedéseket tettél, nehogy ismét lerobbanj az országúton. A gond az, hogy mindez a küzdelem, aggódás, tervezés és ellenőrzés az élet lényege ellen való. A lét egyszerre tartalmaz rendet és rendezetlenséget. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Ha az élet áramlásában akarsz részesedni, nem küzdhetsz állandóan ellene. Ezért a tökéletességet kereső elfogadja, hogy mindig bizonytalan lesz, hogy mindig egyensúlyát vesztettnek érzi majd magát. - A tanítvány feladata, hogy botladozzék, de soha el ne essék - mondta Merlin. Ugyan éned gyűlöli az előre nem láthatót, a valóság az, hogy újra meg újra csak nyersz általa. Gondolj csak a nem várt lehetőségekre, a fel sem tételezett segítségekre, a hirtelen ötletekre és megvilágosodásokra, az ösztökélő erőre, hogy mozdulj vagy beszédbe elegyedj egy idegennel, ami által új horizontok nyíltak meg előtted! Ez az élet természetes állapota. - Az életed már önmagában rendezett - mondta Merlin. - Az élethól élet fakad, a bimbó virággá bomlik, a gyermek felnőtté érik. Bízzál mindegyik állomásban, ünnepeld és engedd, hogy a következő erőfeszítés nélkül bekövetkezhessen! Egyszerű gyakorlat segítségével megláthatod, milyen csodálatos a megjósolhatatlan életet élni. Ülj le és képzeld el, hogy életedet filmen láthatod! Indítsd el a videót a mai nappal, és képzeld rá a holnapi napot, majd az azutánit és tovább! Képzeld el magadat öregedőnek: lásd a jövőt úgy, mintha minden vágyad teljesülne! Engedd a fantáziádat szabadon szárnyalni, majd fejezd be a "vetítést" a haláloddal. Tedd kívánatossá: fájdalommentes és békés halállá! Ha ezt végignézted. gyere vissza és nézz meg egy teljesen új filmet! Indulj el ismét a mai naptól, de engedd az eseményeket most másként alakulni! Mivel ez csak a képzelet ágyéka, kitalálhatsz magadnak esetleg vad, katasztrófákkal teli életet, vagy drámait, vagy megszenteltet. Juss el ismét a halálodig. Megint térj vissza, és kezdd elólró1! A gyakorlat lényege, hogy mindaz, amit elképzelsz: igaz. Nem egyetlen jövőd van, hanem minden lehetséges. A jelen pillanatból a lehetőség láthatatlan szálai ágaznak szét. Mindenkinek ilyen az élete, csak téves önkontrollunk hiteti el velünk, hogy rendet erőszakolhatunk: a valójában előre nem láthatóra. Az énnek meg kell vizsgálnia a félelmeit, és abba kell hagynia az örökös ellenőrzést. Ez az általad is járt kereső út egyik jelentős része. Ha el tudod fogadni az élet áramlását, és alá tudod magadat neki vetni, akkor elfogadod azt, ami valóságos. S csak amikor elfogadod a valóságosat, akkor élhetsz békében és boldogságban. Az ezzel ellentétes küzdelem sosem ér véget, mert a nem valóságossal folytatott küzdelemrő1 van szó, az élet tükörképéről a tényleges élet helyett.