2018. augusztus 19., Huba napja
Legyen ez a kezdőlapom!  

Első lecke

A mágus mindannyiunkban létezik.

A mágus mindent lát és mindent tud.

A mágus minden ellentét, így például a világosság és a sötétség,
a jó és a rossz, az öröm és a szenvedés ellentétei fölött áll.

Mindaz, amit a mágus lát, a láthatatlan világban gyökerezik.

A természet a mágus hangulatait tükrözi.
A test és a tudat szunnyadhatnak, de a mágus mindig ébren van.

A mágus birtokolja a halhatatlanság titkát.

- Tessék, kóstold meg - szólt egy napon Merlin, és egy tál levest tolt a gyermek Artúr elé. Artúr bizonytalankodva engedelmeskedett. De az étel nagyszerű vadhúsleves volt, amit Merlin erdei gyökerekkel ízesített, amikor a fiú éppen nem nézett oda. Ellenállhatatlanul finom volt, s Artúr mohón mártotta bele ismét kanalát, de a mágus ekkor kivette kezéből a tálat. - Várj, kérek még! -, szólt még mindig teli szájjal. Merlin azonban a fejét rázta. Az egész lakoma benne van az első kanálban - dorgált szelíden. Artúr először csalódottságot érzett, de azután rájött, olyan elégedett, mintha megette volna az egész tálnyi levest. Később, míg Artúr a fa alatt szundikált, Merlin csendesen odalépett, és az egész nagy tálat letette melléje. Elmenőben így szólt: - Csak gondolj bele, mire szolgálna a mágus iskolája, ha bemutathatnék mindent már az első leckében?!

A LECKE MEGÉRTÉSE

Egy élet kell ahhoz, hogy megtanuljuk a mágus tanítását, de mindaz, ami majd évek, évtizedek során bontakozik ki számunkra, már ott van Merlin legelső leckéjében. Ekkor mutatkozik be a mágus. Leírja számunkra az élet, a halandó és halhatatlan közötti feszültséget. Mindezt csodás módon. Mert Merlin nem jelenik meg testi alakjában. A formáknak nincs jelentősége az ő számára. Látta a világok keletkezését és elmúlását, korszakok kibontakozását, és hozzáállása mindig mindenhez, örökké azonos volt: ő a látó.
A mágusok látók. Mit látnak? A teljesség valóságát, nem csupán sok-sok részletet.
- Te mindig mágus voltál? - kérdezte Artúr.
- Hogyan lehettem volna? - válaszolta Merlin. - Egykor én is ugyanúgy járkáltam, mint most te. Ha az emberre tekintettem, csupán hús-vér alakban láttam. De az idő múlásával észrevettem, hogy az az ember egy házban lakik, s ezáltal kitágítja testét: a boldogtalan és zavaros érzelmű emberek rendetlen házban laknak, a boldog és kiegyensúlyozott emberek pedig rendezett házakban. Ez csak egyszerű megfigyelés volt, de aztán arra gondoltam, hogy amikor megnézek egy házat, valójában a lakóját ismerem meg jobban.
Azután a látásom szélesebb lett. Ha rátekintettem valakire, elkerülhetetlenül megláttam vele a családját és a barátait is. Ezek is a személy kiterjesztéseit jelentették, s még többet mondtak el róla. A látásom pedig tovább szélesedett: az ember megjelenése mögé láttam. Láttam az érzelmeit, a vágyait, a félelmeit és az álmait. Ezek is minden kétséget kizáróan a személyiség részei, csak épp észre kell venni!
A minden emberből kiáradó energiákra kezdtem figyelni. Ekkorra a hús-vér valóság veszített jelentőségéből, s lassan bárki, akivel találkoztam, egész világokat jelentett számomra. Végül rájöttem, hogy minden élő az egész világmindenséget hordozza magában, csak éppen különböző álruhákban.
- Valóban így van? - kérdezte Artúr.
- Egy nap majd felfedezed, hogy magadban hordozod a világmindenséget, s ekkor te magad is mágussá leszel. A mágus nem a világban él, hanem a világ él őbenne.
Századról századra a mágust mindig felkutatták, akár a mély erdő barlangjaiban élt, akár tornyokban vagy templomokban. A mágusok különböző neveket is viseltek, mint pl. filozófus, csodatevő, látnok, sámán, guru. "Mondd meg, miért szenvedünk? Mondd meg, miért vagyunk túl gyengék ahhoz, hogy jó életet alakítsunk ki a magunk számára?" A halandók csak a mágusoknak tehették fel e nehéz kérdéseiket.
Figyelmes hallgatás után a mágusok, a mesterek és a guruk mindig ugyanazt mondták: -Meg tudok oldani minden tudatlanságot és szenvedést, ha azt megérted, hogy : benned lakozom. Ez az elkülönült ember, akihez látszólag beszélsz, valójában nem különálló. Egyek vagyunk és azon a bizonyos szinten, a kérdéseid közül már egyik sem létezik.
Amikor Artúr egyszer arról panaszkodott, hogy Merlin az erdőben szinte fogva tartja őt, és csupán pillanatokra láthatja az emberi világot, a mágus rámordult.
A világot? Miből gondolod, hogy azok az emberek, akiket a faluban láttál, élnek? Az öröm és a bánat foglalkoztatja őket, az egyiket keresik, a másikat minden erővel igyekeznek elkerülni. Állandóan az izgatja őket, és az okoz nekik mélységes aggódást, hogy gazdaggá vagy szegénnyé lesznek-e.
Szerencsére a bennünk lakó mágus semmi ilyesmit nem él át. Ő az igazságot látja, s nem látja a valótlant. Az ellentétek játéka - öröm és bánat, gazdagság és szegénység, jó és gonoszság - csupán addig tűnik valósnak, amíg nem a mágus tágabb szemszögéből nézed a dolgokat. Természetesen az átlagember számára a napi élet fenti drámái nagyon is valósak. Az élet külső megnyilvánulásai jelentik magát az életet mindaddig, amíg az érzékeidnek hiszel: annak, amit látsz és érzel.
A halandók midig a mágushoz fordulnak, hogy a jelenségek e rabságából kiszabaduljanak, s minden értelmet kapjon. "Kell valami többletnek lennie, amiért élnünk érdemes", gondolták, bár nem tudták pontosan, mi lehet ez a többlet.
- Tölts némi időt azon töprengve, hogy miért látsz valamit, s ne csupán azzal, hogy mit látsz! - tanácsolta Merlin Artúrnak.
Az első lecke tehát: tekints a határos énednél mélyebbre, hogy megpillanthasd határtalan énedet! Less a halandó álarca mögé, hogy megleld a mágust! Benned lakik, s nem találod meg sehol máshol. Ha viszont egyszer fölfedezted, te magad is látóvá leszel. Lépésről lépésre fog ez megvilágosodni számodra. Mielőtt igazi látóvá lennél, már érzed majd, hogy az élet többet hordoz, mint amennyit megélünk belőle. Olyan az, mintha egy csendes hang suttogná: - Találj meg! - E hang érzelemmentesen, békésen, önmagával harmóniában és nehezen megfoghatóan szólít. A mágus hangja, de a tiéd is!

A LECKE MEGÉLÉSE

Merlin mondanivalója finoman hat, ahogy a víz is mélyen beszivárog a földbe. A ma fakadó források vize évezredekkel, talán évmilliókkal ezelőtt hullott esőként a Földre. Senki sem ismeri igazán e rejtett vizek életét, hogy merre haladnak, mi történik velük a mélyben rejlő kövek közt. De kiszabadulva a gravitáció erejéből, e vizek a felszínre törnek, és csodásan tiszta forrást hoznak létre.
Így van ez Merlinnel is. Ha kis időt csendes üldögéléssel és odafigyeléssel töltesz, a szavak lassan átjárnak. Engedd, hogy ez megtörténjen, engedd, hogy a bölcsesség elvégezze a maga munkáját! Ne várj, ne feltételezz bármiféle eredményt, de légy készen mindarra, ami történik! Mert akármi történik, az jó lesz.
Az első lecke arra szolgál, hogy megtaláld a mágust és megtanuld becsülni a látásmódját. Ez igencsak különbözik a Te - gondolataidtól és érzelmeidtől meghatározott - látásmódodtól. Érzelmi éned érez és válaszol. Érzelmeid azonnaliak, hasonlítanak a tengeri rózsa minden érintésre összeránduló karjaihoz. A fájdalom érzelmi összehúzódást okoz, az öröm pedig kiterjeszkedést és felszabadultságot.
Az értelem nem azonnali módon válaszol. Az agy emlékek óriási tárházát őrzi és újra meg újra átszáguld közöttük. Összehasonlítja az új élményt a régiekkel és döntést kínál: ez jó, az rossz, ezt érdemes megismételni, mást viszont nem. Az érzelmek tehát azonnali, átgondolatlan választ adnak minden helyzetre, miként a csecsemő is önkéntelenül mosolyog vagy sír. Az érzelem bevonja az emlékbankot majd késleltetett választ ad.
A mágusnak viszont nincsenek ehhez hasonló válaszai - sem azonnaliak, sem késleltetettek -, Merlin egyszerűen csak van. Ez mégsem tehetetlen létezés csupán! A mágus világában minden azon a meglátáson alapszik, hogy minden én magam vagyok. A mágus világelfogadása tehát az önelfogadás fényében történik. Ez a szeretet fénye.
Furcsának tűnhet, de a mágus szerint a szeretet a csendben rejtőzik. Ha érzelemként nézzük, a szeretet érzéshullám, az erős megszólításra adott pozitív válasz. Az értelemnek megvannak a saját, de ettől alig eltérő útjai: a "szeretem ezt?" alapvetően azt jelenti: "Szeretem megismételni azt, ami olyan jó érzést okozott korábban". Tehát az érzelem is, az értelem is kiválasztó elem. A választás nem rossz, de erőfeszítést igényel. S bár mindannyian azt tanultuk, hogy az erőfeszítés hasznos, vagy munka nélkül nem érhetünk el semmit, a dolog nem egészen így áll. A létezést vagy a szeretetet nem tudjuk erőfeszítéssel elérni. A finomabb rétegben a kiválasztás elutasítást is tartalmaz. Az érzelem egyszerre egy valamire összpontosít. Mielőtt azt mondhatnád "ezt szeretem", el kell utasítanod más lehetőségeket. Az elutasított dolgok könnye kapják a félelem színezetét. Az értelem és az érzelmek a fájdalmat, a szenvedést, nem tekintik közömbösnek: félnek tőlük, ezért elutasítják. A kiválasztás szokása igen sok energiát emészt fel, mert az értelemnek állandóan készenlétben kell állnia , ügyelnie kell arra, hogy a megbántottság, a csalódottság, a magányosság és számos további fájdalmas tapasztalás ne ismétlődjön. Marad-e így még helye a csendnek?
Mert csend nélkül nem jut szóhoz a mágus! Csend nélkül nincs mód az élet igazi érzékelésére, holott az olyan finom a mélyebb rétegekben, mint a zárt rózsabimbóban nyugvó szirmok. Amikor a halandók tanácsot kérnek a mágustól, nem azért teszik, mintha észrevették volna, hogy a mágus félelem nélkül él. A mágus elfogadással, sőt örömmel nyugtázza mindazt, ami éri. " Hogyan tudsz ilyen lelki békében élni? " kérdezik a halandók. És a mágus válasza: - Nézz magadba, ott van a béke!
Tehát a Merlin világába vezető első lépésként elég azt felismerni, hogy létezik. Amikor e lecke feldolgozásán töprengve üldögélsz, értelmed fellázadhat, nemet mondva minden, az övétől különböző látásmódra. Érzelmeid csatlakozhatnak ehhez a bizalmatlansághoz, aggódáshoz, unalomhoz, kételkedéshez vagy bármi máshoz, ami felmerül benned. Ne állj ellent az ilyen érzelmeknek! Ezek a választáshoz kapcsolódó régi, megszokott érzelmek. Értelmed azzal teszi fontossá magát, hogy elutasít. Éveken keresztül hűséggel szolgált, hiszen a kellemetlen dolgokat távol tartotta tőled. Kérdés az, hatékonyak voltak-e az értelem taktikái? Az értelem sikeresen tehet eszessé, de ettől még aligha leszel képes boldoggá, kiteljesedetté és önmagaddal békében élővé lenni. Merlin nem száll vitába az értelemmel. Minden vitát a gondolkodás okoz, de a mágus nem gondolkodik. Csak lát. Ez a varázslat kulcsa! Mindazt, amit meglátsz belső világodban, megvalósítod külső világodban is. Élj együtt ezzel az első leckével, engedd a bölcsesség cseppjeit belső éned titkos mélységeibe szivárogni, és figyelj. A mágus benned van és egyetlen dolgot akar: megszületni!