2017. november 24., Emma napja
Legyen ez a kezdőlapom!  

Engedd el szeretettel!...

Ezoterikus körökben gyakran hallani ezt a mondatot. Ha egy hozzátartozónk hirtelen halállal halt meg, és lelke nem veszi észre a halál tényét, előfordul, hogy itt ragad, és nem megy el a Fénybe. Van, hogy beköltözik régi lakásába, és nem érti, miért nem veszik őt észre, esetleg mennek át rajta. Rosszabb eset, mikor kedvenc rokonának aurájához tapad, és megpróbálja őt azzal a "szeretettel" irányítani, ahogy életében tette. Mindenki tisztában van vele, hogy ez mennyire káros hatású lehet, jelentkezhet skizofréniában, vagy a tudat teljes befolyásolásában is.

Mi a teendő, ha így jártunk? - teszi fel a kérdést sok ember, aki az ezotériában járatlan, vagy legalábbis kezdő. Okos emberek ekkor ezt válaszolják: Engedd el szeretettel! Igen ám, de hogyan? Hogyan lehet elengedni valakit, akit esetleg nem is mi tartunk itt? Hogyan lehet elengedni valakit, aki életében kedvenc hozzátartozónk, esetleg éppen szülőnk, testvérük volt? Milyen az a szeretet, amivel elengedni lehet? Hogy lehet a szeretet elengedő, mikor mi eddig úgy tapasztaltuk, hogy a szeretet birtokló, és a szeretett lényeket megunkhoz szeretnénk kötni egész életünkre, meg talán azután is?

Sok-sok kérdés merül hát fel, és rengetegen keresik a választ. A legfontosabb kérdés a szeretet kérdése. Kétféle szeretet létezik. A fizikai szintű szeretetért a 2. csakránk, a nemi vagy szakrális csakra felelős. Ez az a szeretet, ami birtoklási vágyba megy át, legyen az rokoni, baráti szeretet, vagy akár szerelem. Azt mondják, a szerelem erősödik, ha két ember nem látja egymást, van lehetőségük a hiányérzet megtapasztalására. Minél jobban hiányzik a másik ember, annál jobban szeretjük! Tehát látható, hogy ez a fajta szeretet valóban összefügg a birtoklással. A másik fajtája a szeretetnek, az a spirituális szeretet, melyért a 4. csakra, a szívcsakra felelős. Sokan tévesztik össze a kétféle szeretetet. Pedig ez a szeretet nem birtokló, hanem elfogadó, megengedő és elengedő. A szeretetnek erre a szintjére mondjuk, hogy a spiritualitás első szintje. Sok kezdő ezoterikus persze megtéved, és azt hiszi, mostantól mindenkit szeretnie kell. És el is kezdi szeretni fizikai szeretettel az embereket, és bizony csalódik is sokat.

A spirituális szeretetet én nem nevezném szeretetnek, hiszen ez a szó már annyira a birtokló szeretethez kötődik. Én ezt a fajta szeretetet elfogadásnak hívom, és bizony nem könnyű elsajátítani. Aki már tud elfogadni, az sem lesz teljesen mentes a birtokló szeretettől, egy-egy elengedést ugyanúgy meg fog szenvedni, mint más, ugyanúgy jelentkezni fog a hiányérzet.

Térjünk vissza az elengedéshez. Hogy lehet ittragadt hozzátartozónkat elengedni? Erre csak spirituálisan fejlett ember képes, hiszen, ahogy az előzőekben kifejtettem, még neki is problémát okoz a hiány. Ha valaki úgy érzi, hogy elég fejlett az elengedéshez, megpróbálhatja a következő módszert:
Biztosíts teljesen nyugodt, csendes körülményeket. Gyújts meg egy-két fehér gyertyát és egy szantál füstölőt. Ülj le, pár percet meditálj. Gondolatban fordulj a lélekhez, és kezdj el vele beszélgetni. Meséld el neki, hogy meghalt, és neki már egy újabb életre kellene felkészülni, nem itt lenne dolga. Ha sikerül meggyőznöd, akkor minden rendben, el fog távozni. Ha viszont ez nem sikerül, kérj segítséget Istentől, az Univerzumtól, a Felsőbb rendező elvtől, vagy ahogyan Te hívod magadban a mindent rendező elvet. Ha ez sem járna sikerrel, keress egy ezoterikust a környezetedben, aki mindezt meg tudja csinálni. Fontos, hogy nem attól tud egy ezoterikus, hogy emnnyi pénzt kér érte. A művelet végén mindent átható nyugalmat és megkönnyebbülést kell érezzél magad körül, innen tudod, hogy sikerült.

Rusznyák Gábor